Schneeberg 2007.06.23.

Miután Barnáék egy héttel korábban a Hochtort vették célba sokadik halasztásra, és nekem nem volt jó az idõpont, ezért hírtelen befûztem Csabit egy Scneeberg kirándulásra. Igaz, hogy ezt az utat már márciusban szerettem volna megismerni, de ami késik, az nem múlik. Így történt, hogy a nem túl kedvezõ idõjárási elõrejelzések ellenére a péntek délutánt néztük ki indulásra (munka után). 17:10-es találkozót beszéltünk, a Blahán, de ez egy kicsit megcsúszott. 17:50-kor már én is a Ford hátsó üllésérõl szemlélhettem a péntek délutáni dugót a városban. A kocsisor még az M1 kivezetõ szakaszán is csak lépésben cammogott. Szerencsére nem kellett sokat váratni, és miután kidobta a komputer a koordinátákat, már jöhetett is a hipertér-ugrás. A 25-ös km tájékán érdeklõdöm az osztrák matrica iránt, mert nem látom a szélvédõn virítani. Hoppá, még magyar sincs . Dávid gyorsan mobilon intézkedik SMS formájában. Gyõr magasságában leszakadni látszik az ég: nesze neked szép idõ. A mosonmagyaróvári kútnál vesszük meg az osztrák matricát.

Gyors "határ"átlépés után Csabi vált némi kp-t, és már nyargalunk is tovább. Payerbach végénél vasúti viaduktra leszek figyelmes. Nem mehetünk el alatta csak úgy fénykép nélkül: elõkaptam a miniállványt és már hasaltam is az aszfalton a keresõben bambulva. Csabi közben tudósított a meglepõdõtt autósok arckifejezésérõl. 22:15 körül értünk Kaiserbrunnba. A parkoló szinte tele, egy kör megtétele után a mosdó melletti placcot nézzük ki ideális sátorhelynek. Gyorsan nekilátunk a felállításának, csak a cövekek leszúrása ütközik némi akadályba, illetve köbe. Ennyi erõvel az aszfalton is nekiállhatnánk a cövekek leszúrásának. Sebaj végül is lenyomtuk a cövekeket. Gyors kaja után megállapítjuk, hogy másnap vásárolni kell, így az indulási idõpont adott. Reichenauban láttunk egy Spart. Hátha 6:00-kor nyit, addigra mi is ott leszünk. 5:30-as kelés után 6:15-kor indulunk el "pecsenyesütõs pöffenetet" hátunkmögött hagyva a sátrak között: irány a bolt. Most már tudjuk, hogy szombaton 7:00-kor nyit, így van idõ egy kis nézelõdésre. Felfedezzük a közeli kisvasút állomását, és már vizsgáljuk is a váltózárat, meg a siklasztó sarut. Rövid nézelõdés után a pékséget is megtaláljuk. Csabiék vásárolnak egy-két zsemlét potom 10EUR-ért. Még egy kis csoki a Spárban + Dávid dupla kávéja után irány a Weichtal ház parkolója. Nem vitték túlzásba a turistajelzést, de a szurdokot nehéz lenne eltéveszteni (rögtön az elején egy kis lánc, de a szurdok azért még várat magára). Komótosan kapaszkodunk felfelé szemerkélõ esõben. Patakot csak a keskeny szurdokrészben lehet látni ott is csak elvétve. Kevés a fény, de azért én rendszeresen meg-megállok fényképezni. Néhol vaslétra, néhol láncok segítenek az út biztonságos végigjárásában, de nincs benne semmi nehézség. Az egyik beékelõdött szikla alatt pózolunk a fénykép kedvéért. Az esõ egyre jobban rákezd, olyan jó áztatósan. Elérve a 801-es jelzést pár méterrel feljebb forrás: kulacsok fullon, irány tovább. Csabinak SMS-e érkezik. Elolvassa, és fülig ér a szája. Jó hír: "Kaki a bilibe, sírás nélkül" (SW: "elsõ transzport elindult, Hurrrááá"). A jókedvet csak az árnyékolta be, hogy az út továbbra is csak alattomosan emelkedik. Elérve a Kienhaler házat az esõ is elállt. Ruhacsere, és a vizes ruhákat kiterítjük száradni. Kajálás után teázunk a házban. Mivel az idõ olyan szépen kitisztult, én megcélzom a Turmsteinre vezetõ rövid klettersteig utat. Pár perc alatt fel lehet jutni, és szép kilátás tárul elénk. Mi a jelzésen indultunk el a csúcs felé. Továbbra is határozottan emelkedik az út. Elérve a törpefenyves részt, van benne egy kis lankásabb rész. Itt ért utol minket a három német és egy osztrák nõbõl álló kis csapat. Folyamatosan képben voltunk, hogy jönnek utánunk, mert folyamatosan ment a csevegés. Az idõjárás ismét rolóra fordult. Én próbáltam belehúzni, hogy a Klosterwappent elérve még tudjak egy panorámára való képsorozatot fényképezni, de hiába. Mire felértem a rossz idõ függönye leereszkedett, és homályos ködbe burkolt mindent. Mire a Csabiék is felértek, ki tudja honnan, de tömegek jelentek meg a Klosterwappen (2076m) csúcsán amolyan csúcstalálkozós hangulatot ébresztve. Kb 6°C 20km/h-s széllel. Természetesen mindenki engem kért meg, hogy készítsek róla/róluk csúcsfotót. Rövid idõzés után meggyõzöm a többieket, hogy érdemes betérni a Fischer házba egy kis melegedés, és tankolás erejéig. Az étteremben többszöri próbálkozásomra is csak szódavizet kapunk elég borsos áron. Én teát ittam, de az inkább forró citromlére emlékeztetett. Sebaj az édes aszalt földi eperrel egész tûrhetõ volt. Rövid pihi után indulni készülünk, de kilépve a házból észreveszem, hogy az átláthatatlan pára felemelkedett a Klosterwappen csúcsáról, így visszavágtázok egy panorámára való sorozat erejéig. Visszaérve elindulunk lefelé. A völgyet célozzuk meg: igaz, hogy turistajelzést nem igen látunk, de kitaposott ösvény visz lefelé. Jóval lejjebb zöld jelzéseket találunk a sziklákon, de szerintem annak a gerincen kellene vezetni. A lefele vezetõ út panorámájára nem lehet panaszunk. Leérve a nyeregben található emlékmûhöz, utána a jelzésen megyünk tovább a Kienthaler ház irányába. Elérve a házat ismét víz beszerzésével próbálkozunk, de itt is csak szörpöt kapunk 1,80 EUR/0,5l-ért. Rövid pihenõ után indulunk tovább. Elérve a felfele már felfedezett forrást végre sima vizet is ihatunk. Innen egy 300m-es kellemes szakasz után megkezdõdik a véget nem látható szerpentinekkel tarkított ereszkedés. Éreztem is a térdeimet rendesen. 8-ra értünk le. Csabi még dobott egy frissítõ fördõt a patakban, és irány a sátor. Gyors sátorbontás után irány haza.

Flóra, Fauna: