Előzményként csak annyit, hogy a térdem 'off', így ugrott az őszi alpok túra, szerencsére kárpótlásul sikerült a családot befűzni
egy kis koraőszi kirándulásra. Már pár éve is nézegettem a Gyadai tanösvényt, de köszi Eszti, hogy eszembe juttattad. Az időjárás
tökéletesnek ígérkezett, szombaton már útnak is indultunk. Szendehely-Katalinpusztánál Letérve a 2-es útról tágas parkoló fogadja a
látogatókat. Éppen parképítés folyik, illetve Évi leinformálta, hogy kerti vasút is lesz, és mint ahogy a betonozásból látszik, feltételezhetően
a tanösvény kezdetéig vonatozhatnak majd a kikapcsolódni vágyók (lehet, hogy jövőre is eljövünk, és akkor kipróbáljuk majd). A
jelzésen indulunk el a patak irányában.
Az út egyáltalán nem megeröltető a patakhídhoz lemenetnél kell csak kicsit óvatosan lépni, mert csúszik az agyagos altalaj. Az óriások
pihenőjénél szerettünk volna enni pár falatot, de a harlekinkaticák durva támadása miatt inkább későbbre halasztottuk. Kezdő kiránduló családoknak
annyit még talán a túráról, hogy a foglalkoztató füzetben ajánlott felszerelés mellett egy magas szárú (lehetőleg vízhatlan) zárt cipő
nem árt, mert az óriásik pihenője után a patak átkelésnél szükség lehet rá (az oszlopok távolsága, amire lépni kellene: nem éppen kisgyerekekre
van méretezve - szárazon még talán működne is, da az oszlopok teteje tuti csúszós-agyagos massza - így szinte elkerülhetetlen a sárba lépés).
Az út második felében kicsit már alábbhagyott Fanni részéről a kezdeti lelkesedés, de azért végig jól éreztük magunkat.
Azt, hogy mennyire nem volt fárasztó az út, jól mutatja, hogy az út végén betértünk a játszótérre, és onnan már kérlelni kellet Fannit,
hogy most már menjünk.
Képek: