Csesznek 2014.08.25.

Csesznek, a magyar viaferráta 'paradicsom'

Rövid bevezetésként: részemrõl üdvözöltem, hogy végre Magyarországon is belekóstolhat valaki ebbe a kikapcsolódási formába, illetve mielõtt külföldre utazna egy hasonló mászásért, itthon is kipróbálhatja elõtte, hogy mire is számítson. Véleményem szerint az utakat nem csak képzett sziklamászók használhatják, de a végigjárásukhoz minimálisan beülõre, klettersteig-szettre (energiaelnyelõ), sisakra is szükség van. Az utakról bõvebb infó a lenti linken található.

Már nem is számoltam hányadik halasztás után 6:00-kor, pontban a megbeszélt idõpontban Barna megállt a ház elõtt. Mivel beszaladt még hozzánk ('sok volt a tea'), Ádám krétát ragadt, és gyarapította a ház elõtti krétarajzokat. Mivel az M1-esen mentünk tovább, ezért átvágtunk Pesten, szerencsére nem tartott sokáig. Az M1-en még szinte el sem értük az 'utazómagasságot' Ádám (és Barna) kedvéért mosdókeresés következett. Agip kút 100 Ft, 'na ne mááá, egy csövelésért'. Harkályos pihenõ ingyenes, de ez végképp felejtõs (fogjuk a hétvégére a tapasztalt állapotokat). Következõ a Shell kút, itt is 100Ft lenne, be is mennek, kulturált a hely, csak halláskárosodásra panaszkodnak kifelé. Rövid autópályás mosdókörkép után most már irány Csesznek. Veszprémvarsány közelében kirugóztak a futók a negatív igénybevétel miatt. Barna: 'a neten megvan a beszállási hely', csak épp ahol próbáljuk elérni a netet, ott a T-s szolgáltatónál nincs adatszolgáltatás. Sebaj, a parkolót látta fényképen, az tuti meglesz. Igaz, hogy kerülünk egyet, és ezek után is a vár alatti fizetõparkolónál állunk meg, nem a 'tuti megvan' helyen. Kiszállva gyors pakolás, körültekintés nélkül elszólom magam, hogy mivel is kenem az arcom fényvédelmi céllal, melyre Ádám még rá is tromfol, reméljük nem hallotta a parkolási díjat szedõ hölgy. A jelzésen elindulunk a szurdokvölgy felé. Meg is találjuk a D-s út beszállását, de Barna a B-C n szeretne kezdeni, és a neten további infót nem igen talált, így lesétálunk a fahídig, majd onnan az útról készült kép alapján vissza, és nem is hosszas keresgélés után meg is lesz a beszállás. Beüllõ, sisak, kesztyû, klettersteig szett ... már ha lenne, mert miért is ne, Ádám otthon hagyta. Sebaj, jó pénzé kölcsönadom majd (ha jól láttam, a parkolóban lehetett egyébként felszerelést kölcsönözni). Elindulok kipróbálni az utat, végül Barna megvárja, még visszaérek, és Ádámmal megy végig. Azút jól kiépített, szép a panorámája is, hozza a B-C szintet (nem az mintha mi olyan nagy szakértõk lennénk a vasalt utak témakörben). Miután Ádám visszaér, indulhatnánk a D-s úton, én el is indulok, de feljebb minimum 10 percet várok Barnára egy párkányom, mert öltözik (szerettem volna pár képet út közben is, amin van valaki, ne csak a sziklát meg a drótkötelet fényképezzem, ezért vártam). Út közben elmolyolunk a fényképezéssel (’Nézz fel’ mondásomra Barna más helyzetre asszociál, mint azt én gondolom) , az út nem túl nehéz, eltekintve attól, hogy az utolsó D-s szakasznál olyan szerencsétlenül szorul be a karabinerem a csavarkötés mellé, hogy alig bírtam leszedni. Vissza az út elejére, Ádámnak átadom a kötélféket, és mehet is jó adag technikai tanácsunk közepette. Mi visszamegyünk a szurdokban feljebb lévõ padhoz, illetve én az út kiszálló pontjához, hogy készítsek pár képet Ádámról. Miután Ádám is végigjön az úton, nekiülünk a padnál ebédelni. Kaja után rövid ejtõzés, majd irány az E-s szakasz. Én vágok neki elsõnek. Nem kel sokáig kapaszkodnom a felkaptató résznél, hogy eldöntsem: inkább visszafordulok, most inkább a jókedv a lényeg, nem úgy mint a Saulecken, ahol már problémásabb lett volna visszafordulni, és kellett pár pihenõ az ilyen szakasz legyûréséhez. Utánam Barna vágott neki 'pihentetõ slinggel'. Hát nem kisujjból, de felhúzza magát. Én visszamegyek a B-C útra fényképezni, a másik út becsatlakozásánál vár meg Barna, onnan közösen fel a kiszállásig. Innen vissza Ádámhoz, aki az E-s út beszállásánál vár minket. Átadom a féket és rajt. Elején fut fel, mint egy pók, majd a függõleges rész közepén belassul, majd Õ is visszafordul. Lemegyünk a padhoz sztorizgatni, majd 16:00 kor megyünk vissza a kocsihoz. Visszaút az M7-es felé, út közben téma az õszi célpont(ok). Miután én 19:00 körül kiszállok, Hazafelé Barnáék eldumálják az idõt s így elvétik az M5-M0-ás keresztezõdést, emiatt kb.5km-t kerülnek. 20:45 re érnek haza.

Pár információ az útvonalakról

Flóra & Fauna