Bükk 2010.04.03.

Terveim szerint ez a túra a március 19-i hétvégére esett volna, de Barna némi csúsztatást kért, így azon a hétvégén Tuningshow-ztam egy kicsit. Módosított idõpont április 03. Szokás szerint az idõjás elõrejelzés még egy héttel a túra elõtt is jó idõt mondott, de mire eljött az indulás elõtti nap mar esõre fordult az elõrejelzés. Nem baj, csak már menjünk. Még mikor kitaláltam, hogy menjünk, Barna bükki célpontot kért. Természetesen az nem okozott gondot, hogy kinézzek egy jó kis útvonalat. Sajnálatomra elõzetesen Ádám úgy jelezte, hogy nem tud jönni. Nagy meglepetés volt, mikor 5:30-kor mégis Ádám is ott figyelt az autóban. Az alaphangulat már megvolt, mivel Ádám Kecskeméttõl Dunakesziig folyamatosan lökte a rizsát, és ezt folytatta is minimális megszakítással egész nap. Barna vakított a GPS-es navigációval, így lehetett, hogy nem a legegyszerûbb és idõben legrövidebb úton értük el az M3-as autópályát. Szerszámos láda a gázpedálra, és meg sem álltunk az egri T-s bevásárló áruházig (még jó hogy elõtte való nap megbeszéltük, hogy úgy menjünk, hogy ne kelljen kajavásárlással tölteni az idõt … de hát nem is kaját veszünk 00). Innen már csak pár perc Szarvaskõ. A falu központjában lévõ parkolóban hagyjuk az autót. Ádám javaslatára Barna dísztárcsa ellenõrzést tart. A dísztárcsák biztonságban, most már akár indulhatunk is. Indulás elõtt GPS magasságkalibrálás, melyet Barna magasságinformációja alapján 160m-re kalibrálok . A jelzésn indulunk el. Elsõ célpontunk a parkolóból is látszik: a Szarvaskõi vár. A falu szélén vasúti átjárón vezet át a turistaút. Az átkelés biztonságát fokozandó Ádám ellenõrzi, hogy jön-e vonat. Az út eleje kicsit saras, kicsit kaptatós, de hamar felérünk a hajdani vár helyéhez. Jó kilátás nyílik a falura. Rövid nézelõdés után egy “ fullos kötél klettersteig” úton térünk vissza a jelzésre. A Veres-oldal szép panorámájában reggelizünk. Innen egy kisebb emelkedõ után váltakozva light-os emelkedõs és ereszkedõs részek következtek. Következõ rövid pihenõ (pár kép erejéig) a Szent Anna kápolnánál (Glitika) volt. Terveim szerint pár száz méter után innen erdészeti úton haladtunk volna tovább. Elsõre ez az ötlet nem aratott osztatlan sikert, de legnagyobb meglepetésemre mire elértük az erdészeti utat hajlottak a rövidítésre. Rövid séta után a János hegy déli oldalának látványa máris emelte az erdészeti utas rövidítés élményét. A Vasbánya-oldal alatt keresztezi az erdészeti út a patakot, itt az erdészeti út erõs balkanyarral indul vissza a János –hegyen lévõ kis házikó irányába. Erõs emelkedéssel értük el Bélkõi tanösvány aszfaltos útját. Felérve kis pihenés gyanánt (napsütéses idõben kissé megizzadtunk) én nekiállok fényképezni, Barnáék a térkép adta információkat értékelik némi fényképezéssel/videózással egybekötve. Innen eléggé egyértelmû az útvonal: Bélkõi tanösvény. Út közben Ádám folyamatosan huhog, rossz idõt jósolva. A Palabányánál letér a tanösvény az aszfaltos útról. Mi is szétnézünk, az információs tábláknak köszönhetõen betekintést nyerhetünk a korábban zajlott bányászatba, valamint megnézzük a nem természetes úton létrejött kofolyást, és az ejtõakna maradványait. Kis kitérõ után célba vesszük a Bélkõi kilátóhelyet. Közben az idõjárás is szomorkásabbra fordul, de szerencsére elmarad Ádám mindent elsöprõ vihar jóslata. Felérve a kilátóhelyhez (815m) találunk még hóvirágokat is, így azt is tudunk fényképezni. Nekiülünk ebédelni is. Ebéd végére szemerkélõ esõ. Bél-kõ nyaktól a jelzésen indulunk el, majd terv szerint a jelzésen Õr-kõ irányába, de rövid séta után visszafordulunk (terveim szerint az Õr-kõ érintése után a bélapátfalvi vasútállomás lett volna a cél: vonatozás vissza Szarvaskõre, de ezt beárnyékolta, hogy ha lekéssük 5 perccel a vonatot, akkor lehetett volna pihenni jócskán a vasútállomáson, azt meg most valamiért el akartam kerülni ). Így történt, hogy a kisebb kockázatot, de hosszabb sétát választva visszafordultunk a jelzésen. A Galya nyeregnél hirtelen komolyan rákezd az esõ. Barna vérprofizmussal venné fel a tuti esõruhályát, de csak Ádámnak ad témát, hogy az elkövetkezendõ fél órában legyen mirõl beszélnie. Mire felkerülne az esõruha, az esõ is eláll. A jelzésen folytatjuk utunkat. Út közben favágókat nézünk, megfigyelve, milyen (korábban kõkemény kézi munkát igénylõ) XXI. Századi technika szivárgott be ebbe a szakmába is. Magunk között elsütünk egy két (munkavédelemmel kapcsolatos) poént is, melyen a szorgos munkások már biztos nem nevettek volna akkorát. Az esõ ismét rákezd, ezért Barna rászánja magát, hogy felvegye esõruháját. Jól áll neki: ki is találunk rá sokféle jelzõt, de maradjunk csak annyiban, hogy Boba Fet “KisPista” hozzá képest . A Homonna tisztásnál keresztezzük a jelzést, majd rövid fenyõerdõs rész következik. A jelzés lassan ereszkedik alá, így kellemes séta következik. Szerencsénkre a Nap is ki-kisüt, így egy nagyobb farakásnál megállunk némi gyümölcsmajszolás erejéig, indulás elõtt a katapultos megmutatja hogyan kell katapultálni a farakás tetejérõl (a Földetérés stabil). A Cseres – bérctõl a völgy végében megpillanthatjuk Egert is. A Malom-hegy után kicsit határozottabban ereszkedik az út lefelé, és gyorsan leérünk a vasút alatt átvezetõ patakmederhez. Rövid nézelõdés az állomáson, majd megállapítjuk, hogy a korábbi tervekben szereplõ vonatot is beelõztük. Gyors pakolás után (autóva)l átruccanunk Bélapátfalva határáig, és készítünk pár képet a Bélkõi régi kõfejtõrõl a lemenõ Nap szikrázó fényében.

Flóra, Fauna: