8:40-kor indulunk Diósjenõ határából
ahol a kocsit hagyjuk. Rövid aszfaltos séta után a
jelzésen indulunk el felfelé. Rég jártunk
már ezen az úton, és azonnal szembetûnik a
változás: információs és tájékoztató
táblák az út mentén (a Csóványosig
többel is találkoztunk, illetve itt az elsõnél
tanösvény tippel várva a kirándulókat)
köszönet a Diósjenõi Erdészetnek. Elérve
a két jelzés elágazását rövid
gyõzködésem után a -en
indulunk tovább. Az
úton a pár nappal korábban megolvadt, majd visszafagyott
latyak nehezíti az elõrejutást (lehet, hogy nem csak
poénkodni kellett volna a hágóvasakkal ,
totyogtunk, mint lúd a jégen, ott ahol nem tudtunk kilépni
az út menti havas részre). Elérve ismét a
jelzést, majd ezen folytatjuk utunkat az Ételhordó-úton
felfelé. A Gál – réttõl jól látható,
hogy felettünk pár száz méterrel zúzmarásak
a fák éles kontrasztot teremetve a lenti „kopasz”
erdõrészlettel. Hamarosan Kemence - patak fényképezés,
és átkelés a patakon (nem okoz gondot). Az út
szép lassan emelkedik felfelé. Én rendszeresen megállok
fényképezni egy kicsit (sajna állványt nem
hoztam, így a borongós idõben csak kevés sikerrel).
A Hárombarát – nyereg elõtt az idõjárás
kedveskedik nekünk egy kicsit, és kisüt a Nap. Szinte
szikrázik a zúzmarával borított erdõ.
Az Alsó-Hinta – réten sütkérezünk
egy kicsit a Napfényben, majd irány a Csóványos.
A
zúzmara egyre vastagabb a fákon. Sajnos mire elérjük
a
jelzést ismét felhõsödni kezd. Mire felérünk
a Csóványosra már beborul, így elõbb
nekiülünk ebédelni. Barnabás egyedi módját
választja az asztal zúzmarátlanítására
. Nekiülünk
enni, de közben megjelennek az éhenkórászok
is. Barna megtisztítja a szomszéd asztalt és csipeget
egy kis morzsát nekik is. Próbálom lefényképezni
õket, de a borongós fényszegény idõben
csak elmosódott madarakat tudok fényképezni. Közben
a kezem teljesen lefagy. Kaja + kézmelengetés, közben
a madarak percek alatt felesznek minden kirakott morzsát. Barna
mérése alapján -4-5°C lehet. Hosszas kajálás
és madárfotózás után megyünk fel
a kilátóba. Hát a Tátrát most nem kell
megnézni, de legalább a szél nem fúj. Rövid
nézelõdés és fényképezés
után lemegyünk, lent a padon még teázás,
után a
jelzésen indulunk el lefelé a Három – hárs
irányába. Tiszta idõben szép kilátás
lehet a Három – hárstól, de most inkább
a pára és a felhõk az úr a látványban.
Leérve
a Foltán – kereszthez a Diósjenõi Erdészetnek
köszönhetõen ismét egy információs
tábláról tudjuk meg a kereszt történetét.
Innen a
jelzésen haladunk tovább. Barna út közben a
jeges altalajon dob egy hátast ,
majd a sok nevetés miatt a csuklás keríti hatalmába.
Egyre jobban közeleg a sötétedés, ezért
még rövid idõre leülünk megenni a maradék
ennivalót, mely nem is olyan maradék: Barna táskájából
~1,5kg pucolt narancs is elõkerül bedobozolva. Tiszta dõzs.
A Magas- hegy alatt ismét elérve a
jelzést már elõkerülnek a fejlámpák.
Készül egy – két poén kép is, majd
szerencsénkre a lefelé választott (Dugóhúzó
feletti rész) út teljesen le van olvadva, így itt
már nem kell csúszkálni a lefagyott hó olvadékon.
17:40-re érünk vissza az autohoz.
Flóra, Fauna: