Túra / Napló - Liptói havasok / Magas Tátra 1996.07.04-07.10 Ostry Rohács

		Liptói havasok / Magas Tátra 1997. 07. 04-07.10. "Tátra a 97-es nagy árvíz idején" A túra leírása: Résztvevõk: Paróczai Barnabás, Schröder Zoltán, Sinka Tibor, Felföldi Ádám, Mészáros Gyula. Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt. Útvonalak: Ostry Rohác, csak tervezett Sas út Figyelem! A leírás helyenként a nyugalmat megzavaró szövegrészeket tartalmazhat, néhol esetleg érthetetlen (A naplót a túra alatt írtuk. Egy-két esemény késõbbi felelevenítésére, ezért használunk sok helyen csak címszavakat, vagy rövidítéseket) 07.04. „Lets Go!” Indulás reggel 2:30-kor kocsival. Gyula faterja a sofõr. Árkon – bokron át a Keleti pu.-ra. Vonat, baromkodás, Ádám és a belépõkód… Miskolc. Elõtte a vonaton alvás, Söne altatót vett be „még alapjáraton sem pörög”. Söne duma: „Kuss má a f..szomat!” Határ… Poprád tuti meleg. 25°C. Nagy hófoltok a Tátra völgyeiben. Tovább Ny-nak. Ádám fényképezõ mûvészetének kibontakozása. Lipt.Hradok. Elõtte a vonaton Söne akku csatlakozás kontakthibás lehet – idõszakos blendezár és hidraulika elvesztés-. Lipt. Hradok – bolt – kajálás. 14:30-kor megy a busz Pribylinára. Várakozás, naplóírás. Mellettünk lévõ padon jókomi hesszel. Sönére rájött – „elment faxolni”. Buszon tuti tömeg. Hely mint egy szardíniás dobozban. A szõke buszsofõr halálosan megfenyegeti Gyulát. Pribylina 25 perc. Foxabályozós csajtól érdeklõdök „Where’s the Museum?” Elkezdõdik a pukik eregetése. Ádám elõl derít. A menedékházak 40 percre vannak Pribylinától. Szálláskeresés. 120SK a Baptista székházban /”Don’t drink pivo! Don’t smoke!”/ Inkább mégse. Gyula kitalálta: „go a Jamnické dolina”. Elindulunk 18:00-kor. Jó idõ 22°C. Hosszú unalmas út, Gyula sonkát lát maga elõtt. Lepnek a legyek. Megérkezünk a számunkra megfelelõ bivak helyre. A 4. esõbeálló. Igénytelen „frog-tanya”. Gyula: „Én ide be nem mögyök!”. Ádámmal bivakot keresünk, közben Sene levest fõz. Fürdés – kaja. Rendrakás, lefekvés a házikó elõtt, leveleken. Utolsónak Én fekszem le /Barna/. Tuti idõ. Ádám: „valami belecsöppent a szemembe. A terhes aligátor /Gyula/ lead. „Dögöljetek már!”. Az esõ rákezd, és mi berontunk frog tanyájába. A tetõ tuti – alvás /22:00/. 07.05. 0:00 Ádám ordít: „Söne vízben vagy!!!” Szakad az esõ, a tetõ sz..r, folyik mindenhol. Szûkül a száraz terület. Mint egy süllyedõ hajón… Az esõ alábbhagyása után mindenki esõbiztosabb helyre (miután már tudjuk hol folyik be a víz) bivakol. Gyula frog lyukát vette célba. Miután mindenki befészkelte magát – szunya reggel 7:30-ig alszunk. Nyugodt készülõdés ’csája’ fõzés. Indulás elõtt kaja, fénykép. Gyönyörû az idõ. Hatalmas pára száll fel, melyet Ádám frog szemével csak füstnek lát. „Ég az erdõ!!” Tehát Ádámban van a frog. Fényképezés a hídnál, Ádám kavar. Az elsõ esoõeállónál lecseréljük a hosszú nadrágokat. Jamnicke pleso 1. pihenõhely. Gyula: utam a csúcsra póz. Lábáztatás, cukor. Go Jamnicke sedlo – erõs szél. Gyula heves érdeklõdésbe kezd leendõ tápolóhelyünk iránt. Gyönyörû a nyereg. Fénykép. Ostry Rohác ’félelmetes’ É-i fala tekintélyt parancsoló, fõleg amikor a peremén kell végigmenni. Tuti láncokkal biztosított mászás. Ádám nyöszörög, és zizeg, mint a nyárfalevél. Gyula habzó szájjal tör a csúcs felé, és szidja, aki éppen eszébe jut. „Söne pészmékerét zizgeti” Tuti fényképek a gerincen, egy-két helyen biztosítás nélkül, ekkora csomagokkal. „Meg kordul a Tátra gyomra”. „Ó tuti idõ…”. Látótávolságunk tuti 10m alatt. Égdörgések, majd esõbe vált. Gyula köd elottem, köd utánam. Szakad a ’rain’. Csúszik a szikla. Elhatározzuk, hogy nem megyünk a Baranec-ig, hanem Ziarske sedlo-tól a zöld jelzésen jövünk le. Sz..r az idõ, lejjebb találkozunk Gyulával. Nincs baja. Elindulunk a zöldön. Egyre jobban esik. Sz..rrá ázik minden. Bízunk benne, hogy az esõbeállónál tudunk kajálni. Foglalt. Tovább le. Még mindig esik. 17:00, és 13:00 óta esik. Szakad, szakad. Leérünk, gyors lecuccolás. A Tesla menedékházban finom vacsora 80SK. A szállás 140SK/fõ. Angol nyelvtudásunk villog. Kedves fogadtatás. Söne lába ki van, Ádám tárcája ronggyá ázott, meg mindenki. Útlevelemben áll a víz. Egy fa épületben kapunk szállást, Ádám b..szogatása – megsértõdik. . Naplóírás, fekvés 22:00 derült idõ 18°C. Gyula alszik, kielégülten ásít „minden az enyém!…” End of day 07.06. Reggel 7:30-ig alszunk nyugodt körülmények között. Gyula kel fel elsõnek, mivel „éhes, mint az állat”. Lassan mindenki felébred. Reggelizés, rendrakás. A zoknik nagy része ’dry’ lett. A cipõk tuti vizesek. Elõre láthatólag még egy napot itt töltünk, és rendezünk egy gerinc-túrát zsákok nélkül. Az idõ "not very good”. Borult, 20°C, párás. Kajálás: sonka, lonchenon meat, kenyér, tea. Irány a bolt. De nincs sehol. Gyula péksüteményt és tejet akar. Jóllakott azzal is, hogy most ilyen itt nincs. Ádám lábát fájlalja, és sebeit nyalogatja. Teszünk egy kört a környéken: kerékpárbérlés 35SK/óra. Nem. Tábla csoki, és beülünk ’pivo’-ra + még egy tábla csoki. A többiek kártyáznak, iszunk. „Igyunk arra, hogy holnap ne essen…le senki.” 12 óra körül elkezdünk ebédet fõzni. Májgombóc leves. Zsírjában sült, párolt sonka rizzsel. Tuti. Az utóbbit Gyula találta ki. Finom. Ebéd után 14 órakor menetrend szerint ’the rain is comeing’ De jó idõ van. Mindenki pihen a kiadós ebéd után. Holnap, ha jó idõ lesz ’go up’. 14:40 Ádám egyedül elmegy sétálni. … Ádám visszajött. Du csendespihenõ. Ádám, Sene alszik Söne, Gyula, Én barkóvázunk… Készülünk a vacsorára. Vacsora 18:30: zöldségleves, törött krumpli, rántott hús, banán, kóla. Utána unatkozás, szenvedés. Kétségbeesés. Mi van akkor, ha … Kitaláljuk, hogy holnap ’go Zakopane’. Elkérjük a busz menetrendet és Senével két kóla között kitaláljuk, hogy reggel indulás. Este pakolás a ’rádióstiszt, rakodótiszt és a kapitány közremûködésével. Söne alsógatya sztorija. Szinkronizálás. Tusolás. Ádám utoljára. Várja a meleget, nem jön, megunja. Nem tusol, csak tetteti. Alvás 22:55. 07.07. Tuti sz..r idõ 15°C, esik. Kétségbeesetten indulunk 5:50-kor a buszmegálló felé. Meggondoljuk magunkat, és nem Hradok felé indulunk, hanem a Csorba-tó irányába esõ megállóba parkolunk le. 7:40-kor jön a busz Tátra-lomnic felé. Hosszú út, hányingerem van. Az idõ q..va sz..r. Egy óra alatt ott vagyunk. Az idõ: javulóban, felcsillan a remény, hogy nem kell haza mennünk. Bolt, augusztusi szállás OK 10:25-ös busszal ’go Lysa Polana’. Az idõ egyre jobb. Néha látjuk a napot is!!! Határ, pénzváltás. 55 HUF= 1Zlotyi. Busz 1Zlotyi, belépõ a parkba 2Zlotyi. Gyalogolunk, szép a táj, no esõ. 3 óra a menedékház. Az utolsó 30 percben jégesõ, esõ. Gyula sz..rrá ázott, ugat, sziklákat megmozgatva, köpködve szidta a Tátrát. „..!!%?!4&… inkább maradtam volna otthon a meleg szobában. Rohadjon le a pöcsöm, ha még egyszer ide jövök… A többi nem tûr nyomdafestéket. Felérünk, Gyula dobálja a zsákját, köpköd. Ismétli az elõbbieket. Forró tea 3 szállás 5fõ/2éjszaka 159 Zlotyi. A mh faház szállás 7 fõs szobában. Fasza. Ádám lázad, neki nem jó. Nincs meleg víz. Ki van akadva. Közben kiderül az idõ, fényképezés – hegyek. Utána ismét esik, majd megint süt a nap. Vacsora: leves + készétel konzerv. Ádám zacsija elszakad. Rinyál, Õ van a középpontban, csípi a tetû. 19:43 felhõk ülnek a völgybe 15-17°C. Vacsora, tusolás (hideg vízben) pakolás – holnap gerinc túra Gránát csúcsok stb. Reggel 4:30-kor kelés. Mégsem, mivel életveszélyes megtudakoltuk a recepción. Szívás… 21:20 Gyula meg akarja semmisíteni a menedékházat… PB nem sikerül. Alvás 22:00 el kezd esni az esõ. 07.08. Kelés 9-kor, szakad az esõ. Francia Olivier barátunk (népek közötti barátság erõsítése) kajával, tejjel való kínálgatása. Reggeli: májkrém, tej, kenyér, csoki. Szakad az esõ, 15°C. Fuck. Kilátástalan helyzet. Az esõ esik, a pénzünk fogy, kedvünk nincs. Ádám a lapjait böngészi, idáig szopott. „Most tuti nyerek!…” Ádám: „tök, azt küldj…” Gyula: „állj már le!” Ádám: „nyertem! Yess…”. Miután Ádámot párszor megvertük (mármint ötöshülüben (Gyula szavával: küldosbornyú)) feladja. Gyulával tovább folytatjuk, közben Barnabás néha tökét vakargatva fel-alá járkál. 13:00 Barna kiadja a jelszót: „gyerünk kajálni”. Ádám marad az MH-s konzervnél (meg biztos nem akarja elõttünk mutatni, ahogy frogot eteti). Mi Olivierrel lemegyünk helyi specialitást kajcsizni: 8Zlt/fõ fejében szerintem olyan kaját kapunk, ami eléri a rossz- és ehetetlen határt. Barna hozza a szokásos ’beles’ stílusát (nekem mindegy, csak a pocim tele legy … <F..ck Ádám már megint azt mondja, hogy „tuti dance”> … en, ezért az Én kajámat is betápolja. Melyet szerintem olyan babból készítettek , amit az égig érõ paszulyról szedtek le d~40mm. Kaja után tea. A délután henyéléssel telik el. Én, Gyula, és Barna alszunk, Söne és Ádám kártyáznak (szerintem Söne már agyonszívatta Ádámot, miközben Ádám engem idegesítve villogtatja angol nyelvtudását: „ Yes, Yesss!, Yes”. Ha kinézek az ablakon, rájövök, hogy egy profi festõmuvész veszett el bennem: milyen egyszerû az elém tárulkozó képet megörökíteni (le is festem). Nem kell megijedni, ez nem egy zárt osztályról szökött elmebeteg torz agyszüleménye, hanem a rideg valóság: halvány körvonalak, átláthatatlan köd, és szûnni nem akaró felhõszakadás. Hõmérséklet 13°C-körül mozoghat. Ádám most meséli, hogy belecsúszott a budiba: szerintem a frog talált otthonra, és magával akarta ragadni Ádámot. 18:30 teljes kilátástalanság. Az evést már meguntuk, ugyanis egész nap azt csináltuk. Az egyetlen szórakozásunk Olivierrel való beszélgetés, mely hol angolul, hol oroszul folyik. Mindenki kézzel-lábbal és a nyelvek segítségével próbálja megértetni magát (ami azért sikerül). 18:40 az esõ több mint 24 órája esik. Ádám az ablakban áll, és az eget kémleli (látni nem látja, csak sejti hol van) Õ még nem adta fel, valamiféle csodában reménykedik. Én úgy érzem (Söne) hogy itt befejezodött a Tátrával való ismerkedésem. Az idáig eltelt 5 napból két napot töltöttünk egy szobába zárva, ami nem igazán lett betervezve. „Ezt megszoptuk!” Ennyi! Nincs kedvem poénos dolgokat írni, ami igaz nem is történt olyan sok. Csók Söne! Még valami: a délben megevett töklevestõl és a babtól (ami szerintem nem volt bab) komoly gyomorbántalmaim vannak. Ádám szellentenem kell. Les chaussettes de l’archiduchesse sont.. elles séches? Oui archi séches. „Ch” /Ezt Olivier írta/ Gyors magyar-angol szótár készítése. Megnyugvással /Sene/ tapasztalom, hogy a paszulybabtól nem csak az Én hasam gercsel. Ádám az egész estét az ablakban töltötte és a mindenkori idõjárást közvetítette. A vihar, mely eddig hosszasan készülõdött, hamarosan kitörni készül. Az este elég változatos: Fõbb jelszavak: „go to the budi!” „Go! Goo!! Gooo!!!” Run!!” stb, melyeket Barnával felváltva , körülbelül 5 percenként adunk ki. Gyula, Ádám, Söne elpakol, mi Barnával csak szenvedünk. Õk aludnának, mi tusolnánk, és pakolnánk. (Az ’Isten’ csak bagoly szemekkel tiltakozik, amikor mi felkapcsoljuk a pilót. Sönére éjszaka jön rá a hascsikarás. Azért egyszer még Én is futok az éjszaka. 07.09. Reggel 7:30-kor indulás Lysa Polánára. Amilyen nyugodtan viselkedik Gyula lefelé, a Mi kis ’Szupermenünk’ annál idegesebb. Tuti esõ lefelé. Ádám középkori lovag jelmezben. Két akadály: 1. Híd „patak átkelés” Életveszélyes. 2. Átkelés az iszaplavina maradványain. + Ádám hülyeségei. Aszfaltra leérve turisták tájékoztatása: „ulicá iz kaput” Közben a Tanapos zizgése /miután átvergõdtünk lefelé a nehezebb részen találkoztunk egy parkõrrel és elég erõteljesen figyelmeztetett minket, hogy ne használjuk a turista utat (nem is sejtette, hogy mi fentrõl jövünk, és tisztában vagyunk az út állapotával)/ Gyalog Lysa Polana, esik. Határ – Szlovák húgyszagú esõbeálló. Ádám kivan – 10SK Tátra Lomnic. Szálláskeresés, extra mély búcsú Oliviertol. Kaja, bolt, napsütés. "Hova akarnak menni?". Ádám a fõ lázító. Vese, vese, Andi, vonat, szemüveg. Én vagyok a legbetegebb. Õ van a középpontban. Söne és Én maradni akarunk. A többieket Ádám megfertõzi. Söne és Én gyõzünk. Horni Smokovec 200SK. Fürdés, kaja (tea, leves, joghurt), souvenir, vásárlás… Stary Smokovec. Sene alszik. Vissza. Ádám és Gyula kártyázik. Ádám tanít, majd szopik. Alvás 22:50 07.10. Kelés 5:40. Én 6:15-ig alszom. Villamos – Stary Smokovec – Poprád. Indulás 8:45. Késik 110 percet. Ádám sörözik, és kritizálja a túrát. Jön a vonat, Kassa 10:50-re érünk be. A csatlakozó vonat 10:35-kor elment Miskolc felé. Városnézés, telefonálás. Szép belváros. 15h-kor találkozunk az állomáson. Gyula Múzeumban és fegyverboltban, Ádám meg kujtorgás alatt volt. Rákóczi 15:27 jön, nem indul, nem indul. Olivier találka!!! 18:22 indul. Hála. A fene ezt az idõjárást. Bevárt egy lengyel vonatot a Rákóczi. Hülyülés a vonaton, röhögés hegyek. Hatvannál átszállás egy másik gyorsvonatra. 22h-kor Szolnok – Cegléd – Nagykõrös – Kmét 0:30-ra itthon vagyunk, sértetlenül. ugrás a lap tetejére

Liptói havasok / Magas Tátra 1997. 07. 04-07.10.
"Tátra a 97-es nagy árvíz idején"

A túra leírása:
Résztvevõk: Paróczai Barnabás, Schröder Zoltán, Sinka Tibor, Felföldi Ádám, Mészáros Gyula.
Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.
Útvonalak: Ostry Rohác, csak tervezett Sas út
Figyelem! A leírás helyenként a nyugalmat megzavaró szövegrészeket tartalmazhat, néhol esetleg érthetetlen (A naplót a túra alatt írtuk. Egy-két esemény késõbbi felelevenítésére, ezért használunk sok helyen csak címszavakat, vagy rövidítéseket)

07.04.
„Lets Go!” Indulás reggel 2:30-kor kocsival. Gyula faterja a sofõr. Árkon – bokron át a Keleti pu.-ra. Vonat, baromkodás, Ádám és a belépõkód… Miskolc. Elõtte a vonaton alvás, Söne altatót vett be „még alapjáraton sem pörög”. Söne duma: „Kuss má a f..szomat!” Határ… Poprád tuti meleg. 25°C. Nagy hófoltok a Tátra völgyeiben. Tovább Ny-nak. Ádám fényképezõ mûvészetének kibontakozása. Lipt.Hradok. Elõtte a vonaton Söne akku csatlakozás kontakthibás lehet – idõszakos blendezár és hidraulika elvesztés-. Lipt. Hradok – bolt – kajálás. 14:30-kor megy a busz Pribylinára. Várakozás, naplóírás. Mellettünk lévõ padon jókomi hesszel. Sönére rájött – „elment faxolni”. Buszon tuti tömeg. Hely mint egy szardíniás dobozban. A szõke buszsofõr halálosan megfenyegeti Gyulát. Pribylina 25 perc. Foxabályozós csajtól érdeklõdök „Where’s the Museum?” Elkezdõdik a pukik eregetése. Ádám elõl derít. A menedékházak 40 percre vannak Pribylinától. Szálláskeresés. 120SK a Baptista székházban /”Don’t drink pivo! Don’t smoke!”/ Inkább mégse. Gyula kitalálta: „go a Jamnické dolina”. Elindulunk 18:00-kor. Jó idõ 22°C. Hosszú unalmas út, Gyula sonkát lát maga elõtt. Lepnek a legyek. Megérkezünk a számunkra megfelelõ bivak helyre. A 4. esõbeálló. Igénytelen „frog-tanya”. Gyula: „Én ide be nem mögyök!”. Ádámmal bivakot keresünk, közben Sene levest fõz. Fürdés – kaja. Rendrakás, lefekvés a házikó elõtt, leveleken. Utolsónak Én fekszem le /Barna/. Tuti idõ. Ádám: „valami belecsöppent a szemembe. A terhes aligátor /Gyula/ lead. „Dögöljetek már!”. Az esõ rákezd, és mi berontunk frog tanyájába. A tetõ tuti – alvás /22:00/.
07.05.
0:00 Ádám ordít: „Söne vízben vagy!!!” Szakad az esõ, a tetõ sz..r, folyik mindenhol. Szûkül a száraz terület. Mint egy süllyedõ hajón… Az esõ alábbhagyása után mindenki esõbiztosabb helyre (miután már tudjuk hol folyik be a víz) bivakol. Gyula frog lyukát vette célba. Miután mindenki befészkelte magát – szunya reggel 7:30-ig alszunk. Nyugodt készülõdés ’csája’ fõzés. Indulás elõtt kaja, fénykép. Gyönyörû az idõ. Hatalmas pára száll fel, melyet Ádám frog szemével csak füstnek lát. „Ég az erdõ!!” Tehát Ádámban van a frog. Fényképezés a hídnál, Ádám kavar. Az elsõ esoõeállónál lecseréljük a hosszú nadrágokat. Jamnicke pleso 1. pihenõhely. Gyula: utam a csúcsra póz. Lábáztatás, cukor. Go Jamnicke sedlo – erõs szél. Gyula heves érdeklõdésbe kezd leendõ tápolóhelyünk iránt. Gyönyörû a nyereg. Fénykép. Ostry Rohác ’félelmetes’ É-i fala tekintélyt parancsoló, fõleg amikor a peremén kell végigmenni. Tuti láncokkal biztosított mászás. Ádám nyöszörög, és zizeg, mint a nyárfalevél. Gyula habzó szájjal tör a csúcs felé, és szidja, aki éppen eszébe jut. „Söne pészmékerét zizgeti” Tuti fényképek a gerincen, egy-két helyen biztosítás nélkül, ekkora csomagokkal. „Meg kordul a Tátra gyomra”. „Ó tuti idõ…”. Látótávolságunk tuti 10m alatt. Égdörgések, majd esõbe vált. Gyula köd elottem, köd utánam. Szakad a ’rain’. Csúszik a szikla. Elhatározzuk, hogy nem megyünk a Baranec-ig, hanem Ziarske sedlo-tól a zöld jelzésen jövünk le. Sz..r az idõ, lejjebb találkozunk Gyulával. Nincs baja. Elindulunk a zöldön. Egyre jobban esik. Sz..rrá ázik minden. Bízunk benne, hogy az esõbeállónál tudunk kajálni. Foglalt. Tovább le. Még mindig esik. 17:00, és 13:00 óta esik. Szakad, szakad. Leérünk, gyors lecuccolás. A Tesla menedékházban finom vacsora 80SK. A szállás 140SK/fõ. Angol nyelvtudásunk villog. Kedves fogadtatás. Söne lába ki van, Ádám tárcája ronggyá ázott, meg mindenki. Útlevelemben áll a víz. Egy fa épületben kapunk szállást, Ádám b..szogatása – megsértõdik. . Naplóírás, fekvés 22:00 derült idõ 18°C. Gyula alszik, kielégülten ásít „minden az enyém!…” End of day
07.06.
Reggel 7:30-ig alszunk nyugodt körülmények között. Gyula kel fel elsõnek, mivel „éhes, mint az állat”. Lassan mindenki felébred. Reggelizés, rendrakás. A zoknik nagy része ’dry’ lett. A cipõk tuti vizesek. Elõre láthatólag még egy napot itt töltünk, és rendezünk egy gerinc-túrát zsákok nélkül. Az idõ "not very good”. Borult, 20°C, párás. Kajálás: sonka, lonchenon meat, kenyér, tea. Irány a bolt. De nincs sehol. Gyula péksüteményt és tejet akar. Jóllakott azzal is, hogy most ilyen itt nincs. Ádám lábát fájlalja, és sebeit nyalogatja. Teszünk egy kört a környéken: kerékpárbérlés 35SK/óra. Nem. Tábla csoki, és beülünk ’pivo’-ra + még egy tábla csoki. A többiek kártyáznak, iszunk. „Igyunk arra, hogy holnap ne essen…le senki.” 12 óra körül elkezdünk ebédet fõzni. Májgombóc leves. Zsírjában sült, párolt sonka rizzsel. Tuti. Az utóbbit Gyula találta ki. Finom. Ebéd után 14 órakor menetrend szerint ’the rain is comeing’ De jó idõ van. Mindenki pihen a kiadós ebéd után. Holnap, ha jó idõ lesz ’go up’. 14:40 Ádám egyedül elmegy sétálni. … Ádám visszajött. Du csendespihenõ. Ádám, Sene alszik Söne, Gyula, Én barkóvázunk… Készülünk a vacsorára. Vacsora 18:30: zöldségleves, törött krumpli, rántott hús, banán, kóla. Utána unatkozás, szenvedés. Kétségbeesés. Mi van akkor, ha … Kitaláljuk, hogy holnap ’go Zakopane’. Elkérjük a busz menetrendet és Senével két kóla között kitaláljuk, hogy reggel indulás. Este pakolás a ’rádióstiszt, rakodótiszt és a kapitány közremûködésével. Söne alsógatya sztorija. Szinkronizálás. Tusolás. Ádám utoljára. Várja a meleget, nem jön, megunja. Nem tusol, csak tetteti. Alvás 22:55.
07.07.
Tuti sz..r idõ 15°C, esik. Kétségbeesetten indulunk 5:50-kor a buszmegálló felé. Meggondoljuk magunkat, és nem Hradok felé indulunk, hanem a Csorba-tó irányába esõ megállóba parkolunk le. 7:40-kor jön a busz Tátra-lomnic felé. Hosszú út, hányingerem van. Az idõ q..va sz..r. Egy óra alatt ott vagyunk. Az idõ: javulóban, felcsillan a remény, hogy nem kell haza mennünk. Bolt, augusztusi szállás OK 10:25-ös busszal ’go Lysa Polana’. Az idõ egyre jobb. Néha látjuk a napot is!!! Határ, pénzváltás. 55 HUF= 1Zlotyi. Busz 1Zlotyi, belépõ a parkba 2Zlotyi. Gyalogolunk, szép a táj, no esõ. 3 óra a menedékház. Az utolsó 30 percben jégesõ, esõ. Gyula sz..rrá ázott, ugat, sziklákat megmozgatva, köpködve szidta a Tátrát. „..!!%?!4&… inkább maradtam volna otthon a meleg szobában. Rohadjon le a pöcsöm, ha még egyszer ide jövök… A többi nem tûr nyomdafestéket. Felérünk, Gyula dobálja a zsákját, köpköd. Ismétli az elõbbieket. Forró tea 3 szállás 5fõ/2éjszaka 159 Zlotyi. A mh faház szállás 7 fõs szobában. Fasza. Ádám lázad, neki nem jó. Nincs meleg víz. Ki van akadva. Közben kiderül az idõ, fényképezés – hegyek. Utána ismét esik, majd megint süt a nap. Vacsora: leves + készétel konzerv. Ádám zacsija elszakad. Rinyál, Õ van a középpontban, csípi a tetû. 19:43 felhõk ülnek a völgybe 15-17°C. Vacsora, tusolás (hideg vízben) pakolás – holnap gerinc túra Gránát csúcsok stb. Reggel 4:30-kor kelés. Mégsem, mivel életveszélyes megtudakoltuk a recepción. Szívás… 21:20 Gyula meg akarja semmisíteni a menedékházat… PB nem sikerül. Alvás 22:00 el kezd esni az esõ.
07.08.
Kelés 9-kor, szakad az esõ. Francia Olivier barátunk (népek közötti barátság erõsítése) kajával, tejjel való kínálgatása. Reggeli: májkrém, tej, kenyér, csoki. Szakad az esõ, 15°C. Fuck. Kilátástalan helyzet. Az esõ esik, a pénzünk fogy, kedvünk nincs. Ádám a lapjait böngészi, idáig szopott. „Most tuti nyerek!…” Ádám: „tök, azt küldj…” Gyula: „állj már le!” Ádám: „nyertem! Yess…”. Miután Ádámot párszor megvertük (mármint ötöshülüben (Gyula szavával: küldosbornyú)) feladja. Gyulával tovább folytatjuk, közben Barnabás néha tökét vakargatva fel-alá járkál. 13:00 Barna kiadja a jelszót: „gyerünk kajálni”. Ádám marad az MH-s konzervnél (meg biztos nem akarja elõttünk mutatni, ahogy frogot eteti). Mi Olivierrel lemegyünk helyi specialitást kajcsizni: 8Zlt/fõ fejében szerintem olyan kaját kapunk, ami eléri a rossz- és ehetetlen határt. Barna hozza a szokásos ’beles’ stílusát (nekem mindegy, csak a pocim tele legy … <F..ck Ádám már megint azt mondja, hogy „tuti dance”> … en, ezért az Én kajámat is betápolja. Melyet szerintem olyan babból készítettek , amit az égig érõ paszulyról szedtek le d~40mm. Kaja után tea. A délután henyéléssel telik el. Én, Gyula, és Barna alszunk, Söne és Ádám kártyáznak (szerintem Söne már agyonszívatta Ádámot, miközben Ádám engem idegesítve villogtatja angol nyelvtudását: „ Yes, Yesss!, Yes”. Ha kinézek az ablakon, rájövök, hogy egy profi festõmuvész veszett el bennem: milyen egyszerû az elém tárulkozó képet megörökíteni (le is festem). Nem kell megijedni, ez nem egy zárt osztályról szökött elmebeteg torz agyszüleménye, hanem a rideg valóság: halvány körvonalak, átláthatatlan köd, és szûnni nem akaró felhõszakadás. Hõmérséklet 13°C-körül mozoghat. Ádám most meséli, hogy belecsúszott a budiba: szerintem a frog talált otthonra, és magával akarta ragadni Ádámot. 18:30 teljes kilátástalanság. Az evést már meguntuk, ugyanis egész nap azt csináltuk. Az egyetlen szórakozásunk Olivierrel való beszélgetés, mely hol angolul, hol oroszul folyik. Mindenki kézzel-lábbal és a nyelvek segítségével próbálja megértetni magát (ami azért sikerül). 18:40 az esõ több mint 24 órája esik. Ádám az ablakban áll, és az eget kémleli (látni nem látja, csak sejti hol van) Õ még nem adta fel, valamiféle csodában reménykedik. Én úgy érzem (Söne) hogy itt befejezodött a Tátrával való ismerkedésem. Az idáig eltelt 5 napból két napot töltöttünk egy szobába zárva, ami nem igazán lett betervezve. „Ezt megszoptuk!” Ennyi! Nincs kedvem poénos dolgokat írni, ami igaz nem is történt olyan sok. Csók Söne! Még valami: a délben megevett töklevestõl és a babtól (ami szerintem nem volt bab) komoly gyomorbántalmaim vannak. Ádám szellentenem kell. Les chaussettes de l’archiduchesse sont.. elles séches? Oui archi séches. „Ch” /Ezt Olivier írta/ Gyors magyar-angol szótár készítése. Megnyugvással /Sene/ tapasztalom, hogy a paszulybabtól nem csak az Én hasam gercsel. Ádám az egész estét az ablakban töltötte és a mindenkori idõjárást közvetítette. A vihar, mely eddig hosszasan készülõdött, hamarosan kitörni készül. Az este elég változatos: Fõbb jelszavak: „go to the budi!” „Go! Goo!! Gooo!!!” Run!!” stb, melyeket Barnával felváltva , körülbelül 5 percenként adunk ki. Gyula, Ádám, Söne elpakol, mi Barnával csak szenvedünk. Õk aludnának, mi tusolnánk, és pakolnánk. (Az ’Isten’ csak bagoly szemekkel tiltakozik, amikor mi felkapcsoljuk a pilót. Sönére éjszaka jön rá a hascsikarás. Azért egyszer még Én is futok az éjszaka.
07.09.
Reggel 7:30-kor indulás Lysa Polánára. Amilyen nyugodtan viselkedik Gyula lefelé, a Mi kis ’Szupermenünk’ annál idegesebb. Tuti esõ lefelé. Ádám középkori lovag jelmezben. Két akadály: 1. Híd „patak átkelés” Életveszélyes. 2. Átkelés az iszaplavina maradványain. + Ádám hülyeségei. Aszfaltra leérve turisták tájékoztatása: „ulicá iz kaput” Közben a Tanapos zizgése /miután átvergõdtünk lefelé a nehezebb részen találkoztunk egy parkõrrel és elég erõteljesen figyelmeztetett minket, hogy ne használjuk a turista utat (nem is sejtette, hogy mi fentrõl jövünk, és tisztában vagyunk az út állapotával)/ Gyalog Lysa Polana, esik. Határ – Szlovák húgyszagú esõbeálló. Ádám kivan – 10SK Tátra Lomnic. Szálláskeresés, extra mély búcsú Oliviertol. Kaja, bolt, napsütés. "Hova akarnak menni?". Ádám a fõ lázító. Vese, vese, Andi, vonat, szemüveg. Én vagyok a legbetegebb. Õ van a középpontban. Söne és Én maradni akarunk. A többieket Ádám megfertõzi. Söne és Én gyõzünk. Horni Smokovec 200SK. Fürdés, kaja (tea, leves, joghurt), souvenir, vásárlás… Stary Smokovec. Sene alszik. Vissza. Ádám és Gyula kártyázik. Ádám tanít, majd szopik. Alvás 22:50
07.10.
Kelés 5:40. Én 6:15-ig alszom. Villamos – Stary Smokovec – Poprád. Indulás 8:45. Késik 110 percet. Ádám sörözik, és kritizálja a túrát. Jön a vonat, Kassa 10:50-re érünk be. A csatlakozó vonat 10:35-kor elment Miskolc felé. Városnézés, telefonálás. Szép belváros. 15h-kor találkozunk az állomáson. Gyula Múzeumban és fegyverboltban, Ádám meg kujtorgás alatt volt. Rákóczi 15:27 jön, nem indul, nem indul. Olivier találka!!! 18:22 indul. Hála. A fene ezt az idõjárást. Bevárt egy lengyel vonatot a Rákóczi. Hülyülés a vonaton, röhögés hegyek. Hatvannál átszállás egy másik gyorsvonatra. 22h-kor Szolnok – Cegléd – Nagykõrös – Kmét 0:30-ra itthon vagyunk, sértetlenül.

ugrás a lap tetejére